Az elmúlt évszázadok nagy természettudósait reneszánsz érdeklődés, kíváncsiság és nyitottság jellemezte – miattuk tudjuk a világegyetemről, amit tudunk. Ma a „hiperspecializáció” dívik, nem csoda, hogy egyetlen géniusz sem vállal felelősséget leleményének kulturális és politikai következményeiért.
Nemrég lehetőségem nyílt hosszan beszélgetni a bolygó egyik legelismertebb tudósával. Szolgálatát és teljesítményét sokra tartom, ezért kilétét nem árulom el. Mert a beszélgetést, bár kifejezetten informatív volt, egyben ijesztőnek is találtam. Partnerem többször és kérlelhetetlenül kijelentette, hogy saját szűkebb tudományterületén kívül semmi sem érdekli, a „nagyképről” nem olvas, a többiek világát (kivált a társadalomtudományokat) alacsonyabb rendűnek találja, tágabb összefüggéseket nem is keres a munkásságához. Azt tapasztalom, hogy ez az attitűd napjaink szakértői osztályára – tisztelet a ritka kivételnek – általánosságban igaz. E heti könyvválasztásommal azt illusztrálom, mennyire nélkülözhetetlen volt egykor a reneszánsz érdeklődés a jelentős felfedezésekhez, s hogy milyen messzire keveredtünk a tudomány iparosodásának eredményeként a szó szoros értelmében vett szellemességtől.
Ugorjunk egy nagyot: a szivárvány, amit eső és fény együttállásakor látunk, nem létezik. Csak akkor érzékeljük, amikor egy adott nézőpontból tekintünk a légköri összetevőkre, ráadásul mindkét szemünk más szögből teszi ezt, így valójában két különböző szivárványt látunk, a mellettünk álló pedig egy harmadikat. Egyik változat sem létezik az adott elmén kívül.
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
Derkovits Gyula híres alkotása, a Vasút mentén áll a borítóján annak az azonos című, nagyszabású albumnak, amely négyszáz oldalon kínál izgalmas válogatást a vasút ábrázolásáról a magyar művészetben. Nem csak vonat- és művészetrajongóknak.
„Ha ez bekövetkezne, akkor az eddigi 7 ezer forintos villanyszámla 14 ezer forintra, az eddigi 16 ezer forintos gázszámla pedig 54 ezer forintra is nőhetne” – mutatott rá a miniszterelnök.
p
0
0
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karvaly
2021. november 11. 10:52
Igaza van. Szerintem is minél több területen tapasztalt valaki, annál könnyebben tud hasznos összefüggéseket találni a saját szakterületén - valószínűleg a arról lehet szó, hogy minden egyes tapasztalat egy adott mintát jelent, és egy új problémával találkozva az agy próbálja az ismert mintákat ráilleszteni az újra, emiatt a kreativitáshoz nem elég a szabadon csapongó agy, rengeteg ismeretanyag is kell hozzá.